A román gyűjtemény

A Moldvából és Havasalföldről érkező román családok Zabolán már a 17. században megtelepedtek, 1699-ben a településen már 95 román élt, létszámuk fokozatosan emelkedett, napjainkban közel ezerre tehető. A hegyek lábainál élő román népesség a korábbi évszázadokban jellemzően juhászattal foglalkozott, nagy szerepet vállalva a Mikes család 18–19. századi fonó- és szövőüzemének nyersanyaggal való ellátásában. Hagyományos foglalkozásuknak köszönhetően napjainkig átörökítettek egy jellegzetes, állattartó-transzhumáló életformát, valamint annak eszközkészletét, lakberendezési tárgyait és képi emlékanyagát.

A juhászat eszközkészlete

Az egymás mellett élő falusi etnikumok használati tárgyai többnyire ugyanazon mesterek kezei közül, azonos műhelyek berkeiből került piacra, így jelentősebb eltérés a zabolai román és magyar tárgyi kultúra tekintetében leginkább a foglalkozások, a szokások és a viselet témakörében érhető tetten.

A múzeum igazi ritkaságokat őriz a juhászattal kapcsolatos tárgyakból. Megemlíthetjük itt a különféle sajtkészítő edényeket, a méteres fenyőtörzsből kifaragott sajtreszelőket, a fából készült kisméretű, fedeles túrótartó csebret vagy az asszonyok által használt vajköpülőt. A kalendarisztikus ünnepek sorában a júniusi Illés-napi juhászlakodalom alkalmára a havasokról a völgybe érkező legények nyomtatott, mintás sajttal kedveskedtek a lányoknak. A gyűjteményben lévő sajtnyomtató lapocka két összeillő, dúsan faragott lapján az ortodox kereszt és geometriai motívumok mellett az 1915-ös évszám olvasható, természetesen fordított képként látva, negatívba vésve.

Lakberendezési darabok

Az elmúlt években vásárlás útján sikerült megszerezni egy helyi román család tisztaszobájának éslakókonyhájának bútorállományát. Az ide tartozó szekrények, az asztal, a székek, az ágyak, valamint az ülőalkalmatosságként használt padláda városi – minden bizonnyal brassói – asztalosok keze munkája, melyeket a 20. század első évtizedeiben a polgárosodó juhászcsalád kelengye részeként vásárolt meg. A sötétbarna alapszínű, esztergált ornamentikával mutatósabbá tett bútorok legfőbb értéke, hogy egységes lakberendezést képviselnek, ezáltal bemutatható egy magyar környezetben élő zabolai román család magyarokéhoz hasonló, ideálisnak tekintett lakókörnyezete a 20. század első harmadában.

Textíliák és viseletek

A Condrea család tisztaszobájának lakberendezésével több 20. század eleji gyapjúszőnyeg, színes ágytakaró, háziszőttes lepedő és falvédő került a gyűjteménybe. A piros, kék, sárgásbarna, zöld színekkel díszített finom gyapjúszőttesek a szocializmus előtti hagyományos mintákat és a juhászok körében rendelkezésre álló gyapjú alapanyag bőségét tükrözik.

Zabolán a hagyományos viseletek színhasználata egyértelmű etnikai különbséget is jelez mind a mai napig. A magyar gazdaemberek szürke munkaöltözetével szemben a román juhászok sötétbarna posztóviseletet hordtak – barna posztónadrág, fehér háziszőttes vászoning, melyre barna színű lájbit öltöttek fel. A férfiak viseletének nyári időszakban is elengedhetetlen kiegészítője volt a fekete kucsma, lábukra magas szárú bakancsot vagy rövidebb szárú csizmát húztak. Az érett, őszi barna szín a női öltözetnek is alapszíne, a fekete szoknya fölé vett díszes fehér ing fölött selyemberakásos barna lájbit viseltek.